A nyugati világban hastánc néven ismert „keleti tánc” stílusokat, a legismertebb közel-keleti folklór stílusokat, valamint a nyugati táncosok fantáziája és a történelem során összefonódott kultúrák modern fúziós hastánc stílusait gyűjtöttem össze. Honnan származnak, hogyan alakulhattak ki, miről mesélnek, kik és miért táncolják? Tudj meg többet a varázslatos keleti táncok világáról!
Az orientális tánc stílusai:
- Folklór
- Fantázia / fúzió
Az egyiptomiak a hastáncot Raqs Sharki-nak nevezik, mely lefordítva annyit tesz, a Kelet tánca. A Raqs Sharki egy modern tánc stílus, mely a belediből és más folklór elemekből fejlődött ki, vegyítve a nyugati tánc elemeivel. Ez a stílus kecses, finom, érzelmes, egyszerű és letisztult.
A libanoni orientális tánc sokban hasonlít az egyiptomihoz, elsősorban a klasszikus egyiptomi Golden Era stílusához lehetne hasonlítani. Elegáns karok, bonyolult has és csípő mozgás jellemzi ezt a táncot, ugyanakkor libanoni hastánc is gyakran tartalmaz talajtáncot.
A török és az arab stílusú hastáncnak van egy közös kifejezéstára, azonban a török stílust Törökország különböző folklór táncai befolyásolják. A török hastánc magában foglalja a talajtáncot, illetve a fátylat szélesebben körben alkalmazzák, mint az egyiptomi, vagy libanoni orientális táncban. A török táncosok gyakran túl hivalkodóak és az egyiptomihoz képest elnagyolt mozdulatokkal táncolnak.
Az amerikai cabaret stílust, olykor Vintage Oriental vagy American Nightclub stílusként is nevezik. Ha azonos korszakban megnézzük a török oriental stílust, láthatjuk, hogy gyakran szinte megkülönbözhetetlen az amerikai cabarétól.
A pharaonic stílus neve az "egyiptomi fáraók korabeli" tánc stílusra utal. A legtöbb táncos, amikor ezt a kifejezést használja, a mai hiedelmekre asszociál az ókori egyiptomi kultúráról, melyek közül sokat nem igazolnak alátámasztott kutatások. A legtöbb 20. és 21. századi előadás a 19. századi orientalista művész és irodalmi mozgalom alkotásaiból és a modern tánc korai mozdulataiból fejlődött ki.
A shamadan egy nagy gyertyatartó, melyet a táncos a feje tetején egyensúlyoz. Ezt a gyönyörű tánc eszközt a történelem során is használták az egyiptomi lakodalmas menetben, a zaffa-ban. Az arab kultúrában, a zaffa-t (arabul: زفة), egy zenei felvonulás kíséri: dobok, bendir, duda, hastáncosok, a férfiak kezében lángoló kard. Ezzel jelezték, hogy a házasság hamarosan kezdetét veszi.
A „Raqs Beledi" általában kis helyen táncolt, többnyire helyben álló, földhöz kötődőbb, csípő köré fókuszált mozgás. A baladi nők tipikus galabeya-t viselnek, csípőjüket pedig egy szoros sállal emelik ki. Nagy mozdulatokkal táncolnak, hogy azok a bő ruhában is jól láthatók legyenek.
A shaabi zene és tánc az 1960-as évek beli kairói munkás osztályból származik. A shaabi szó jelentése: "köznép", vagy a munkás osztály. A shaabi természetes és csiszolatlan stílus, melyet az emberek az utcán táncolnak. Gyökerei a felső-egyiptomi tradicionális tánc stílusok, mint például a fellahi.
A saidi két formája létezik a Tahtib és a Raks el Assaya. A Tahtib harcjelenetek ábrázoló táncát, férfiak táncolják. A Raks el Assaya a saidi könnyebb játékosabb formája. Vélhetőleg úgy fogant meg ez a stílus , hogy a nők utánozni kezdték a Tahtibot táncoló férfiakat.
A melaya egy nagyméretű, fekete kendő, amelybe a táncos teljesen beburkolózik. A melaya-t körbetekerik a testükön és tánc közben újra meg újra engedik lecsúszni magukról, majd ismét beburkolják magukat vele.
A dabke (arabul: دبكة) egy levantei néptánc (Levante egy történelmi földrajzi régió a Közel-Keleten: Jordánia, Libanon, Palesztina, Izrael és Szíria). Feltehetően kánaáni, vagy föníciai eredetű. Levantéban és Irakban, valamint Törökországban örömteli eseményeken, leggyakrabban esküvőkön, családi ünnepeken, táncolják.
A khaliji Kelet-Arábia (Perzsa-öböl menti államok) egy karakteres zenei stílusa. Jellemzője az oud és a tabla dob intenzív használata. A hastáncosok a "khaliji" kifejezést a tánc stílusra és a zenére egyaránt használják. A nők nagyon büszkék hosszú hajukra, így a khaliji tánc magában foglalja a laza hajdobálást.
Ha refernciaként hastáncosok által előadott iraqi táncot nézel, tulajdonképpen ezt értik az iraqi stílus alatt. Az iraqi tánc, azaz a kawleeya sokkal közelebb áll a khaleegy csoportos táncokhoz. Néhány Öböl térség beli táncmozdulatot sokkal energikusabban használnak a kawleeya-ban, de a gipsy verziónak is van a saját mozdulattára.
Az egyiptomi zar a gonosz szellemek elűzésére előadott tánc. Ezek azok a gonosz szellemek, vagy "dzsinnek", melyeket a Koránban is említenek. Néhányan úgy hiszik, hogy a zar szó, az egyiptomi "ziara" szóból származik, melynek jelentése látogatás. Hagyományosan a zar-t hét nő adja elő, több zenész kíséretében. Napjainkban a zar-t relaxációra és a stresszes vagy problémás személyek spirituális gyógyítására használják.
A tanoura arab szó, szoknyát jelent. Azonban kifejezetten férfi tánc, gyökere a szufizmus, dervistánc. A tanoura táncos minimum fél órát forog, megállás nélkül, közben a tanoura (szoknya) örvénylő forgatagban bontakozik ki az alakja körül.
A törzsi hastánc egy mesterséges stílust jelöl, de a népzenéből és néptáncból táplálkozik, így bizonyos értelemben visszatérést jelent az orientális tánc gyökereihez.
Dél-Spanyolország, különösen Andalúzia 800 évig volt az Arab Birodalom kultúrális központja, ugyanakkor a flamenco bölcsője is. Ebből a kapcsolatból született meg az andalúz hastánc csodálatos stílusa.
Valójában cigány kifejezés eredetileg egyiptomi szó. A vándorló törzsek vagy Tzigane-ok a középkorban várásokon és esküvőkön szórakoztatták az embereket. A hastáncban a gipsy fúzióval/stílussal ezeket az időket elevenítik meg a táncban.
A fúziós stílusok megalkotása rendkívüli kreativitást és tánctechnikai ismeretet igényel. Összegyűjtöttem néhány inspiráló videót a legnépszerűbb hastánc fúziókról. Engedjétek szabadjára a fantáziátok, és kísérletezzetek bátran!
A haggala a fiatal lány tánca/táncából ered. Ezzel a tánccal ünnepli a fiatal lány, hogy elérte a pubertás kort, és így fejezi ki milyen szép, csodás feleség és anya lesz, illetve milyen szerencsés lesz az a férfi, aki feleségül veheti majd őt.
A fellahi szó annyit tesz, Egyiptom földművesei. Ez a stílus a mindennapi parasztmunkát meséli el táncban: például a vízhordást.
Egyiptom legdélebbi részét, és Szudán északi részét nevezik ősidők óta Núbiának. Ez a tánc sok fekete afrikai elemet kever arab ritmusokkal. Észak-Afrika falvaiban a legtöbb nő szociális tevékenységként tekint a táncra, ugyanakkor esküvőkön is táncolnak kisebb csoportokban.