A shaabi zene és tánc az 1960-as évek beli kairói munkás osztályból származik. A shaabi szó jelentése: "köznép", vagy a munkás osztály. Ez a kultusz a '70 -es években kezdett el terjedni az emberek között a kazettás magnó és az otthoni zenelejátszó berendezések megjelenésével.

Mivel a shaabi kezdeményezőiből egy két generáció eltávolódott a vidéki élettől, magukkal hozták a beledi ritmusokat, és a beledi tradicionális zenei struktúráját. Az egyik első ismert shaabi énekes Ahmed Adaweya volt, aki burkoltan tiltakozó dalokat énekelt a kormány ellen. Dalszövegek gyakran tartalmaznak kettősséget, szlenget és utcai beszédet. A téma szólhat szerelemről, politikáról, vagy a modern élet nehézségeit tárja fel, gyakran humorral fűszerezve. Egy másik jól ismert shaabi énekes Hakim, bár ő inkább politikamentes shaabi-pop dalokat ír.

A shaabi táncstílus sok ismétlést tartalmaz. Szemtelen, pimasz, kacér. Gyökerei a felső-egyiptomi tradicionális tánc stílusok, mint például a fellahi. A tánc telitalpas és földhöz kötött, a karok nyugodtak. A shaabi természetes és csiszolatlan stílus, melyet az emberek az utcán táncolnak, nem színpadon. Ugyanakkor a shaabi zene megjelenik esküvőkön és éjszakai klubokban, szórakozóhelyeken is.

Ettől függetlenül napjainkban egyre elterjedtebb a shaabi tánc színpadon történő bemutatása. Laza, pimasz, humorban gazdag stílusa gyorsan magával ragadta a mai hastáncosokat. Színpadi öltözékben pedig találkozhatunk klasszikus beledi kosztümmel, de akár farmer nadrág-ing összeállítással is a "Csak kapj magadra valamit és táncra fel!" elv szellemében.