Az egyiptomiak a hastáncot Raqs Sharki-nak nevezik, mely lefordítva annyit tesz, a Kelet tánca. Azért is nevezik a Kelet táncának, hogy megkülönböztessék az olyan Nyugatról behozott táncoktól mint a balett vagy a társastáncok. A Raqs Sharki egy modern tánc stílus, mely a belediből és más folklór elemekből fejlődött ki, vegyítve a nyugati tánc elemeivel. Ez a stílus kecses, finom, érzelmes, egyszerű és letisztult.

A Raqs Sharki-t olykor Raks Sharki-ként betűzik, amelyet az angol Oriental Dance-ként is fordít. Így ha azt látod, hogy ezt műfajt egyszerűen csak "oriental", vagy gyakran egyiptomi stílusként emlegetik, akkor az emberek erről a stílusról beszélnek.

Az egyiptomi stílus, mint a neve is mutatja, Egyiptomból származik. A nagy hírnévnek örvendő egyiptomi tánc csillagai, sokban különböznek társaiktól, így sokféle tánc fordul elő ez a címszó alatt. Vannak bizonyos elemek, amelyek visszaadják az egyiptomi tánc jellegzetes hangulatát. Az egyiptomiak gyakran a zenében inkább a ritmust táncolják, mint a dallamot, bár van néhány táncos, aki időnként egészen dallamra táncol. Az egyiptomi táncosok a testükben mélyen, alacsonyan koncentrált energiával dolgoznak, így a táncos akkor is nagyon földhöz kötöttnek tűnik, ha éppen relevé-t táncol. A talajtánc Egyiptomban illegálisnak számít, még a 20. században is csak ritkán fordul elő olyan karakteres táncokban, mint a shamadan. Mint minden keleti táncot, az egyiptomi műfajt is  erősen átitatja a folklór zene és tánc. Például a saidi ritmusok és elemek nagyon gyakran jelennek meg.

Sokan a "Golden Era"-t és több modern stílust elkülönítenek az egyiptomitól. A "Golden Era" 1920-1950-es évekig tart, ide tartoznak a egypitomi tánc csillagai. Néhány név a leghíresebb táncosok közül: Samia Gamal, Tahiya Karioka és Naima Akef. A "Golden Era" sok hastáncost befolyásolt a következő generációból, akiknek ez a korszak már a karrierjük részét képezte: Souhair Zaki, Nagwa Fouad, Fifi Abdo, Mona Said és Aza Sharif nagy hírnévre tettek szert az 1960-1980-as években. A modern egyiptomiak pedig ide sorolják azokat az egyiptomi orientális táncokat is, melyek balett és modern táncelemeket is tartalmaznak. Az egyiptomi modern orientális táncban nagy névnek számítanak: Dina, Tito és Randa Kamal.

Az egyiptomi hastánc kosztüm külön álló díszített melltartóból és szonykából áll, vagy olyan testhez álló ruhát viselnek, melyen a sok testhálós kivágás. Övet nagyon ritkán használnak, a díszítést közvetlen a szoknyára varrják, ami lycra anyagból készül és szorosan illeszkedik a csípőhöz.

Mozdulatok a Raqs Sharkiban:

Karok: Általában kecsesen felemelve tarták a karokat. A karmozgás lágy és áramló egészen az ujjvégekig.
Felső test: A mellkast nagyon megemelik, a medencét enyhén előre tolják. A mozgások egyszerűek- ritmikusan emelve és ejtve akár a szívverés (Fifi Abdo), vagy erős lefelé irányuló lock (Dina). A vállakat előre hátra tekerik, vagy rázzák akár az egész mellkassal együtt.
Medence/csípő: Nagy csípő accent-eket használnak, de bonyolult, részletes csípőmozgás jellemzi az egyiptomi stílust. Kismedencei hullámok, függőleges nyolcasok, lefelé irányuló lock, vagy a vízszintes és függőleges nyolcasok kecses keveréke jellemzők.
Footwork: A Raqs Sharki egy fantasztikus utat jár be, bele értve a beledit - gyakran egészen kicsi lépésekkel és csípőmozgással-. Tipikus lépések közé tartoznak az oldallépések kismedencei hullámokkal, hátralépés csípőejtéssel, mielőtt a testsúlyt ráhelyeznék az adott lábra. A Mahmoud Reda stílusú footwork, illetve a saidi és khaleegy lépéseit is gyakran használják.
Has: Hashullámokat és haslebegtetéseket nem lehet gyakran látni a Raqs Sharki-ban. Helyette megjelennek a ki és befelé záró erős accent-ek.
Egyéb: Hátrahajlásokat alkalmaznak ugyan, de sokkal kecsesebb kivitelezésben, mint a tribal fusion vagy libanoni stílusban használt "U" alakú hátrahajlásnál. A rázások sokkal árnyaltabbak, bonyolultabbak a qanun vagy az oud hangjának fizikai megjelenítésére. A mozgások koncentráltak, de nem feltétlen szigorúan izoláltak.

Forrás: bellydanceu.net