A haggala a fiatal lány tánca/táncából ered. Egy lány adja elő hosszú kaftánban, arcát és a fejét teljesen eltakarva. Ezzel a tánccal ünnepli a fiatal lány, hogy elérte a pubertás kort, és így fejezi ki milyen szép, csodás feleség és anya lesz, illetve milyen szerencsés lesz az a férfi, aki feleségül veheti majd őt.

A haggala gyarkan ünnepi táncként része az esküvőknek. A haggala táncot a líbiai vendégmunkások hozták magukkal Egyiptomba. Egy Mersa Maruth nevezetű egyiptomi régióban főként líbiai bevándorlók laktak, akik továbbra gyakran viseltek líbiai ruhát.

A Haggal szó egyik lehetséges jelentése egy olyan madár, ami átrepül a Sinai sivatagon keresztül, és amikor megpihen és belelép a forró homokba, viccesen járkálni kezd. Néhányan azt mondják, hogy a haggala táncosok ezt utánozzák hangsúlyos rázott járással. Egy másik lehetséges arab fordítás: ugrás, vagy ugrálni.

A haggala táncot hagyományosan zene nélkül adják elő, a vidéki férfiak tapsára és kántálására. Ezeket a férfiakat "Kefaffin"-nak (kereplőknek) nevezik.

A folklór táncokat a híres koreográfus Mahmoud Reda hozta a színpadra, és saját zenét komponáltatott ehhez a tánchoz. A folklór előadásban a szoknya a csípő körül eltúlozva felnagyítja a haggala csavart, rázott járását. Az orientalizált kosztümnél is fontos a csípő eltúlzott mozgását valamivel kihangsúlyozni.

Forrás: www.shemsdance.com

Ajánlott irodalom: Farida Fahmy csodálatos írása.