Tánc

A tánc egy olyan művészeti ág, amely a test mozgásával fejez ki érzelmeket, épít társadalmi kapcsolatokat, de spirituális tartalommal is bírhat. A tánc az emberek közötti nonverbális kommunikáció eszközének is tekinthető, amely nyelvek, országok és kultúrák felett állva képes univerzális érzéseket, érzelmeket, és gondolatokat közvetíteni. A tánc gyógyító hatással is bír. A test és lélek harmonikus összehangolása nem új keletű, hiszen már az őskorban rituálék, dobok, táncok, mozgásformák kötődtek olyan alapvető emberi érzések megéléséhez, mint az öröm, a veszteség, a fájdalom, a hála. A zene, a ritmus ma is szerves része a fejlett társadalmakban élők számára. Kutatások tudományosan is igazolták, hogy a rendszeres testmozgás a lelki egészségre is pozitívan hat, és segít megelőzni, leküzdeni a depressziót. [2]

Az ősidőkben a tánc az élet minden területével kapcsolatban állt. Táncoltak szomorúságból, vidámságból, idegenek üdvözlésére, imádkozásra, ellenség provokálására, csábításra. Ha az emberek összejöttek ünnepelni, akkor szólt a zene és táncoltak. Funkcióját tekintve nem csak szórakozás volt, hanem általában valamilyen szertartás, melyeknek kultikus vagy vallási jelentősége volt. Később azonban akadtak olyan zenék és táncok, melyeket nemcsak egy adott népcsoport ismert, hanem elterjedtek világszerte. Az egyik ilyen tánc, amit hastánc néven ismerünk.