Az amerikai cabaret stílust, olykor Vintage Oriental vagy American Nightclub stílusként is nevezik. Általánosságban, mikor az amerika cabaret-tól beszélünk, az 1960- 1980-ig terjedő időszakot értjük, mely nagyon meghatározza ennek a stílusnak a fogalmát. A jelenlegi amerikai tánc, nem egyiptomi vagy törzsi jellegű néha "modern amerikai cabaret"-ként is nevezik, ami kevésbé jól definiált.

Az orientalizmus egzotikumként az 1990-es évek alatt jött be Amerikába és ez a legtöbb táncost meg is ragadta. A szexuális és feminista forradalom idején, "free-to-be-sexy" alapelven érzékelhető volt, hogy az amerikai nők új egzotikus és érzéki tevékenységként tekintettek a hastáncra. Az orientalista ötlet az volt, miszerint a keleti nő szenvedélyes, primitív és vad az illedelmes fátyol alatt. Ezeket a fogalmakat gyakran be is építették a táncba. Előfordult, hogy a közönség egyik férfi tagjára szultán turbánt adtak, és neki táncoltak. A táncosok pedig fátylukkal gyakran hidzsábot mímelve táncoltak, és törekedtek rá, hogy táncuk áramló legyen, ugyanakkor úgy tűnjön vadak, szabadok, és fékezhetetlenek.

Ebben a stílusban a drámai mozdulatokat, gyors forgásokat, hashullámokat és rezgetéseket, török csípőejtéseket, szoknya rúgásokat, és ujjcintányérokat használnak. Eszközei közt megtalálhatók még (az ujjcintányéron és fátylon kívül) a köpeny, a kard, gyertyák, a gyertya tálca, és a nádpálca. Zenéje pedig bárhonnan választható: lehet libanoni, egyiptomi, szíriai, arab-amerikai, török, és még görög.

A klasszikus American Cabaret előadás a következőképpen épül fel:

Fátyolba burkolt entré: A táncos egy vagy akár több fátyolba burkolva, olykor köpenyben lép be a színpadra, (fontos hogy a fátyol vagy köpeny először jól takarja a díszes kosztümöt) és egy gyors energikus táncot ad elő ujjcintányérokkal.
Fátyoltánc: Az első szám után leveszi a fátylat és azzal táncol tovább. Hagyományosan egy chiffon fátyol keretezi a mozdulatait, hangúlyosan forog, részben elfedi vele az arcát, vagy a testét. A modern hastáncosok hernyóselyem fátylat használnak, hogy a fátyol körültáncolja az alakjukat.
Ujjcintányérok: Az ujjcintányérokat nélkülözhetetlennek tartják, gyakran magasszíntű muzikalitással játszanak rajta, melyet akár az egész show alatt magukon hagynak.
A talajtáncot lassú zenére adják elő (gyakran chiftitelli ritmusra), térdelő, oldalán fekvő, könyökre támaszkodva, fekvő vagy teljesen fekvő pozícióban. Különbüző elemeket variálnak, mint a nyolcasok, kecses kézmozdulatok, rázások, és hashullámok. A talajtáncot egyes nézők szexuálisnak tartják, de a táncosok megmutatják, hogy a talajtánc spirituális, érzelmekről szól, kecses, ugyanakkor erő és rendkívüli  rugalmasság kell hozzá. Az amerkai hastáncban a legendás Delilah emelte a talajtáncot művészetté.

Fénykorában az  amerikai cabarét egyszerűen hastáncnak nevezték. Akkor még nem választották szét a különböző stílusokat, hogy azoknak mindenféle külön nevet adjanak csoportba kategorizálva őket. Az amerkai táncosok hiteles török és arab natív hastáncosoktól és zenészektől tanultak, azonban ez a két irányzat összekeveredett. Ha azonos korszakban megnézzük a török oriental stílust, láthatjuk, hogy gyakran szinte megkülönbözhetetlen az amerikai cabarétól.

Öltözék: Ha nem is mindegyik, de számos hastáncos az 1990-es években saját maga készítette kosztümjét, melynek kinézetét a "misztikus Keletről" alkotott képzelet ihlette. Ekkor a körszoknya volt a divat, melyet egészen a csípőig felslicceltek, teljesen láthatóvá téve a lábat (néhány táncos szemérmességből háremnadrágot viselt alatta). A rojtok és érmék a kosztümök fontos részét képezték. A fátyol átlátszó chiffon vagy lamé anyag volt, melynek a széleit gyakran flitterekkel vagy gyöngyökkel díszítették. Ezek sokkal nehezebbek voltak, mint a mai selyemfátylak, de másként is használták őket. A körszoknya mindenütt jelen volt, általában külön elvágott részekből állt, egy keskeny sáv futott elől, egészen a derekig felvágva. Kevésbé gyakori szoknya stílusok a tulipán, sellő, és egyenes fazonú szoknyák, azonban ezek is mindig hosszúak voltak. Az övek gyakran keskenyek voltak, melyeket egészen a csípő letolva hordtak. A melltartót a mai strasszok helyett szélesebb körben díszítették, flitterek, érmék, fűzérek, gyöngyök, és ékszerek.

Említésre méltó hastáncosok és tanárok ebből az időszakból: Az 1970-es években Marocco (Rocky néni) befolyásos tanár lett New Yorkban, és a keleti parton. Ibrahim "Bobby" Farrah, aki magával hozta a libanoni Nadia Gamalt. Jamila Salimpour (és később a lánya Suhaila) Kaliforniában lett nagyon befolyásos.

 

Forrás: bellydanceu.net

Idézetek

"Nincs olyan, hogy "ilyennek-olyannak kell lennie" a testnek. A kérdés nem forma- vagy korfüggő. A kérdés, mely visszavezet a test ősi természetéhez, az az, hogy èrez-e a tested, tud-e kapcsolódni az élvezethez, a szívhez, a lélekhez, a vad ösztönökhöz? Részesül-e boldogságban, érez-e örömöt? Tud- e, a saját módján, mozdulni, táncolni, áramolni? Semmi más nem számít."

Clarissa Pinkola Estes

interior-20151218_235027.jpg
Kedves Látogató! A weboldalon cookie-kat(sütiket) használok, amik segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Kérlek, engedélyezd a sütik használatát, vagy zárd be az oldalt!
Elfogadom