A smink története

A bőr szépítésére és díszítésére való hajlam az ember fejlődésének már igen korai szakaszában jelentkezett. Időszámításunk előtt Menes fáraó sírjában a sok ékszer mellett szempillafestékre, rúzsra, fésűkre, egyéb szépítőszerekre- és eszközökre leltek a régészek. Az előkelő, gazdag hölgyek szintén ilyen kozmetikumokat használtak. Magas színvonalú testápolásról árulkodnak a Mezopotámiában, Perzsiában, és az Arab-öbölben talált leletek. Babilonban a nők a mellüket is "sminkelték". Kleopátra az ókorban szemét felül kékkel alul zölddel kontúrozta, száját pirosra festette. Szemöldökét vastagon szénnel feketítette. A dekoratív kozmetika, mint képzőművészeti ág is az Ókorban fejlődött ki. A görögök legendás testkultúrája jóval később alakult ki – tőlük ered a kozmetika (kozmetikosz) szó is, de őrizték az egyiptomi hatást: a nők alapozót használtak, hogy világosabbá varázsolják arcuk bőrét, ezt a görög-római kultúrában a nők fehér krétaporral váltották ki. Nem sminkelték magukat, de a sápadtság divatját a középkori nemesség hölgyei is követték, akkor ugyanis a barna, napsütötte bőr az alsóbb társadalmi osztályok, a parasztok ismertetőjegyének számított. Egész a XIX. századig megvetették az arcfestést, úgy gondolták, hogy csak a prostituáltak festik magukat. Az 1800-as évek halvány, lehelletnyi rózsaszín arcpír divatja után a XX. század izgalmas időszaka következik, hiszen a nők előtérbe kerülésével, a mozi hódításával a smink is elindult diadalútján. [Forrás: wikipedia.hu]