(ney, kawala)

A ney nádból készült végén fújt fuvola, ami gyakori a Közel-Keleti zenében. Nagyon ősi hangszer, ney zenészek ábrázolása található egyiptomi piramisok falfestményin, valamint Ur városának ásatásán is találtak ney-t. Látható, hogy 4.000-5.000 éve folyamatosan használt hangszer, így az egyik legrégebbi jelenleg is használt hangszer. A modern fuvola elődje.

Az arab világban a ney hagyományosan pásztor területeken használt, ahol előnyben részesítették a kisebb, magasabb tónusú ney-t. Általában az alacsonyabb tónusú eszközöket használják skolasztikus és vallási környezetben, beleértve a szufi hagyományt.

A ney egy darab üreges nád cső, a modern változatok készülhetnek fémből és műanyagból is. A perzsa ney 5 lyukú, az arab és a török 6 lyukú. Mindkettő alján található egy további lyuk a hüvelykujj számára. A török ney felső végén egy „fúvóka” tányér van, ami védi a nádat, de a hangképzésben nem játszik szerepet. A lyukak közötti lépés fél hang, habár a negyed (mikro) hangok is megszólaltathatóak a lyukak részleges fedésével, az ajkak mozgatásával és a fújási szög változtatásával. Ney számos hangnemben készülhet. Az arab rendszerben 7 tartományban.

Nagyon hasonló hangszer a kawala, ami egy egyiptomi nád fuvola. A csöve rövidebb, nagyobb átmérőjű és az alján nincsen lyuk. A kawala kilenc méretben (hangnemben) készül. Napjainkban leggyakrabban vallási fesztiválokon és esküvőkön használják. Eredetileg juhpásztor eszköz volt, amit a nyáj terelésére alkalmaztak.

Felhasznállt irodalom:
[en.wikipedia.org]