(tabret, tar, tof, deff, adufe)

(a tof az ősi Hébereknél, az Iszlám deff-je, és adufe a Spanyol Móroknál)

A timbrel nagyon ősi kifjezés, amit dobokra, csörgődobokra egyaránt használtak. Az egyes dob típusoknak idővel önálló elnevezése alakult ki, így timbrel alatt mára inkább a membrán nélküli csörgődobot értik.

A timbrel kifejezést az Ó Testamentumban egyes és többes számban egyaránt használták, azt sugallva, hogy az előbbi egy fa vagy fém keretre feszített pergamen (azaz dob), míg az utóbbit talán a tamburin-t (csörgődobot) jelölte, a keret nyílásaiba rögzített kis cintányérokkal.

Az izreliták az egyiptomi tartózkodásuk alatt tanulták meg a timbrel használatát. Az Enciklopédia Britannika tizenegyedik kiadásában Kathleen Schlesinger kijelentette „az egyiptomiak a gonosz Typhon szellem elijesztésére használták” a tof szó ebből származik. A tabret, vagy timbrel a nők kedvenc hangszere volt, amit a táncukhoz használtak. Ahogy Mózes nővére Mirjam is ezt használta a győzelmi dal kíséretéhez. Ez volt az egyik az hangszer, amelyeket Dávid király és zenekara használt, amikor táncolt a frigyláda előtt.

 „Akkor Mirjam prófétanő, Áron nővére, kezébe vette a dobot, s az asszonyok mind utána mentek dobbal, táncot lejtve.” (Kiv. 15:20)  (szerk.: Az angol bibliában a Timbrel szó szerepel)

“And Miriam the prophetess, the sister of Aaron, took a timbrel in her hand; and all the women went out after her with timbrels and with dances.” (Exodus 15:20).

Európában a keresztes hadjáratok során terjedt el a timbrel. Az angolok tambourine néven adoptálták a csörgődobokat.

Felhasznállt irodalom:
[en.wikipedia.org]