(kehely dob, tarabuka, darbuka, debuka, doumbek, dumbec, dumbeg, dumbelek, toumperleki, tablah)

A darbuka a legfontosabb ritmushangszer a tradicionális arab népzenében és a klasszikus keleti zenében egyaránt. Ezt a kézi dobot manapság más zenei stílusokban is előszeretettel használják, de legjellemzőbb a hastáncelőadások kíséretében, szólóban vagy együttesben.

Hangjai közül az első a „dum”, ami egy mélyebb basszus (közepét az újjak hosszával megütve). A második a „tek”, éles rövid hang (újbeggyel az élet megütve). Illetve „ka”, ami tulajdonképpen egy kevésbé hangsúlyos „tek” a másodlagos kézzel. Továbbá a „pa” egy zárt hang. Ütés után a kezet a bőrön hagyva tompíja a hangot. Ez kívül összetettebb technikákkal a darbukából sokféle más hangot is ki lehet hozni

A darbuka egy (alul nyitott) homokóra alakú Észak-Afrikából származó u.n. kehely dob. Két fő típusa van. Az egyiptomi stílusú lekerekített élekkel. Ami ragasztott, szintetikus bőrös kerámiadob (dinamikus hangja van). Valamint a török stílusú darbuka, amelyik kiterjeszti a fej éleit. Ez hangolható, szintetikus bőrös fémdob (strapabíró és pergő hangja van) A kiterjesztett él közelebbi hozzáférést enged a fejhez, ami lehetővé teszi a finger-snapping (ujj csettintéses) technikát. Viszont a kemény él elnehezíti a gyors pergetéseket, ami az egyiptomi stílusúval lehetséges.
A bőr tradicionálisan kecskétől vagy haltól származik, de ma már az összes sorozatgyártású profi dobon szintetikus (fényes mylar v. bőrszerű fiberskyn) bőrt használnak.

A darbuka dobot kétféleképp lehet tartani, török módra függőlegesen a két comb közt, vagy egyiptomi módra vízszintesen, az egyik combon tartva. Ilyenkor az egyik kéz a dobot felülről üti.

 
Felhasznállt irodalom:
[egyptiancentermakan.wordpress.com]
[wikipedia.org]